Tokorcs, és környékének bemutatása:

Tokorcs körülbelül 250 lelket számláló község, amelyhez szőlőhegy is tartozik. Első okleveles említése 1237-ből származik (Tucurch). A 19. század végétől Újmihályfával alkot közös települést. Első ismert birtokosai a Sitkeyek voltak, a későbbiekben a Dömölkyek, Kisfaludyak, Esterházyak is tulajdonosok lettek itt. A 18. századtól egy része a Felsőbüki Nagy illetve a Batthyány családé lett.

A település neve - ma már talán nemzetközi szinten is - elsősorban a római korral foglalkozók körében ismert. Határából 1982-ben egy nagyméretű bronzedényben került elő az a 10 789 db bronz érmet és mezőgazdasági eszközöket tartalmazó római kori kincslelet, amelyet a történettudósok szerint isz. 378 körül a népvándorláskori népek egyre erősödő támadásai miatt rejthettek el.

A szőlőhegyet 1601-ben említik először. A Pityer-domb-dűlőben, a Tokorcs és Nagysimonyi között, az Inta-pusztára vezető út mellett terül el az újkőkori, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra időszakának települése. A falutól nyugatra, a "Kis-Harasztban" rézkori települési emlékeket is gyűjtöttek.

Celldömölk, Kemenesalja központja, több mint 750 éves múltra tekint vissza.

A település ősi, központi magját, a dömölki apátságot eloször egy 1252-ben kelt oklevélben említik, de sem az alapítója nevét, sem az alapítás idejét nem ismerjük pontosan. Az apátságban bencés szerzetesek tevékenykedtek. Az egyházi működés a török hódoltság idején szinte teljesen szünetelt. A 18. sz. elején az apátságba visszatértek a szerzetesek, és létrehozták Kismáriacellt. A bencés apátság már a 16. sz. előtt búcsújáró hely volt, csodatévő hírében álló kegyszobrát a törökök elől elmenekítették. Az ausztriai Máriacellből az ottani kegyszobor másolatát hozta magával Koptik Odó apát, és lendítette fel ezzel újra a hitélelet. A kegytemplomot,amely máriacelli mintára épült, 1748-ban szentelték. 1755-ben épült a kálvária, átadásával teljessé vált a búcsújáróhely. Kiscell apátsági székhellyé lépett elő.

1790-ben II. Lipót mezővárossá nyilvánította Kiscellt. 1830-ban itt alakult meg az ország egyik első vidéki társasköre, a Kemenesalja Casino. A 19. sz. közepén járási székhely lett. Az 1871-es kiegyezést követően tovább fejlődött. Vasútja, személy- és áruforgalma, népessége robbanásszerűen nőtt. Kiscell és Nemesdölk 1904-ben Celldömölk néven egyesült. 1979.január 6-án kapott városi rangot és lett Kemenesalja központja.

Legszebb műemlékek: a 12.sz.-i apátsági romtemplom, melyen fellelhetők a románkori és a gótikus stílusjegyek. Jelentős a Szűz Mária-kegytemplom, mely a korábban említett Koptik Odó apát irányításával épült 1747-48-ban máriacelli mintára.

A város felé érkezők már távolabbról is jól láthatják a város határában magasodó Sághegyet. A kihűlt tűzhányó közel 5 millió éves, 279 m magas bazaltvulkán, valóságos szabadtéri múzeum, krátere ma is lenyűgöző, csúcsáról a Kemenesalja, s a Bakonyvidék szépsége tárul fel. A borospincék övezte hegyoldal védett és egyedi növényritkaságokat rejt, a terület jelentős része tájvédelmi körzet.
A Ság látványosság szempontjából legfontosabb értékét a bányászat hozta létre, aminek következtében betekintést nyerhetünk a hegy belsejébe és bemutathatóvá vált a hegy mozgalmas, 5 millió éves geológiai története. A vulkáni muködés szemléltetését geológiai tanösvény segíti, mely európai mértékkel nézve is egyedülálló látnivalót kínál. A tájvédelmi körzet kultúrtörténeti értékekben is gazdag. A hegy már az i.e.3. évezredtől menedéket nyújtott, az erről tanúskodó leletek zömét az 1930-as évek feltárásai hozták a felszínre. A hegy még érintetlen platóján 1891-ben Eötvös Lóránd kísérleteket végzett a róla elnevezett torziós ingával. A Ság hegy tetején áll a Trianoni-emlékkereszt, melyet 1934-ben adakozásból és a helyi bazaltbánya tulajdonosának nagylelkű adományából állított a hazafias közönség az 1920-as Párizs melletti békére emlékeztetve. A Sághegyi Múzeumban helytörténeti kiállítás látható.
A Somlói Történelmi Borvidék részét képezi hegyünk, ahol a szőlőművelés ősidők óta meghatározója a vidék arculatának. Bortörténetünk visszanyúlik a távoli korokba. A sági bor írásos feljegyzések szerint Otto von Bismarc kancellárnak is kedvenc itala volt, sőt a 19. században a bécsi patikákban mint gyógybort árusították.

A környék ezeken kívül is számtalan látnivalót kínál az idelátógatónak.
Ha kirándulni szeretne, vagy a térség valamelyik gyógyfürdőjét keresné fel inkább, válasszon az alábbi lehetőségek közül.